Nem voltam teljesen biztos abban, hogy mi fog történni, de hogy valami különleges, abban biztos voltam. Azonnal el is kezdtem a kedveskedést, felébresztettem a Legjobb Barátomat, hanyatt dobtam magam, incselkedtem vele, mosolyogtam rá, megnyaltam a kezét, stb. Azután figyelmeztettem, hogy nehogy itthon hagyjon, amikor elmegy várásolni. És képzeljétek, bejött...

Együtt mentünk nekem ajándékot venni! Ez kétszeres, sőt, háromszoros öröm. Először is, szeretek utókázni, és a kutyás bolthoz sokat kell. Azután én válogathattam, ami önmagában is jó szórakozás. És a végén: mindez az én ajándékom!!!!

Alig vártam, hogy hazaérjünk. Mindig bemásztam a Legjobb Barátom ölébe (amit ugye vezetés közben egyébként nem szabad!), gondoltam, ha én figyelem az utat, hamarabb hazaérünk. Kormányozni is segítettem. De sajnos, otthon nem azonnal kaptam meg az ajándékomat, mert megvártuk a Legjobb Barátom mamáját, hogy hazaérjen, hogy az egész család együtt legyen, amikor felköszöntenek. 

És akkor végre .... megkaptam! Játékokat, rágicsákat, és a lényeget: a csirkemáj-tortát! Jaj, de finom volt!

Kár, hogy csak egyszer egy évben van születésnapom.