Nehéz egy ilyen kiskutyának visszaemlékezni, milyen is volt, amikor megszülettem. Arra is csak foltokban emlékszem, hogy később sok kutya volt körülöttem, kicsik is, nagyok is. Aztán jöttek emberek megnéztek minket, volt, akit elvittek közülünk, volt akit nem. Aztán jött egy kedves valaki, akit azonnal kiszúrtam magamnak, milyen jó lenne vele élni. Hallottam, ahogy azt mondta a gazdának, hogy azt akarja, őt válassza ki a kutya, a gazda meg azt mondta, hogy akkor kiveszi azokat, akik nincsenek lefoglalózva. Azt ugyan nem tudtam, hogy mi az a foglaló, de nagyon reméltem, hogy én nem vagyok lefoglalózva.

Nem is voltam, mert a gazda kivett, és odatett ez elé a kedves valaki elé az asztalra, harmadmagammal. Én leültem vele szemben, és néztem a szemébe, hogy megérezze, csak velem érdemes törődnie. Szerencsére a többiek nem akartak elmenni vele. Engem aztán átölelt, és akkor már teljesen biztos voltam abban, hogy menni akarok! Éreztem, ez lesz az új életem, és tudtam, hogy  ezt akarom! Még tárgyaltak valamiről a gazdával, mindenféle papírok cseréltek gazdát, de ez engem nem érdekelt. Csak az, hogy mikor indulunk. Szerencsére gyorsan indulhattunk, kaptam egy kosarat, abba ülhettem, és beszálltunk egy autóba.

Az autót nem szerettem. Tudtam, hogy el kell viselnem, mert ezzel megyünk oda, ahol élni fogok, de nem szerettem. Így aztán átültem a kedves valaki ölébe, ott biztonságban éreztem magam. És el is neveztem őt a Legjobb Barátomnak.

Legalább egy órát autóztunk! Szörnyű volt! Lihegtem, csorgott a nyálam, egy kicsit hánytam is. Reszkettem, hogy fogok kinézni, amikor megérkezem? Csatakosan, nem szépen. De végre megérkeztünk. A Legjobb Barátom kinyitotta a kocsiajtót, és akkor egy másik ölelő karba kerültem, az anyukája karjaiba! Odabújtam hozzá, és ezt hallottam: "Olyan, mint egy pelyhes csibe. Szia, Csibe." Így aztán ez lett a nevem, Csibe.

Most mindez eszembe jutott. Pontosabban eszembe juttatták. Én el is felejtettem, hogy születésnapom van, de egyszer csak a Legjobb Barátom egy ajándékszatyorral jött elő. Azt szeretem, mert lehet benne kutakodni. Meg is néztem,  mi van benne: hát egy labda, egy I love you baba (megnyomom és azt mondja: I love you), meg rágicsák. Persze Babuci is ott kutakodott, de szerencsére ő is kapott külön ajándékot (az én születésnapomon!), így aztán nem vette el tőlem.

És tudjátok, mi volt még? Csirkemáj! Jaj, de nagyon szeretem, Éreztem már az illatát, de hogy az enyém, azt nem gondoltam! A Legjobb Barátom azt mondta, hogy az emberek tortát kapnak ilyenkor, de én nem ehetek édességet, ezért én csirkemáj-tortát kapok. Ezt nagyon helyeseltem. Mert ki akar édesságet enni, ha májat is ehet?

Hát ez volt a születésnapomon. Ajándék, máj, és szép emlékek. Ráadásul itt kaptam sok ajándékot, a barátaim hoztak szép képeket és jókívánságokat. Örültem mindnek.

Eltelt három év.